Gondolatok a jótékonyságról
„Úgy gondolom, ha módunk van rá, akkor kötelességünk segíteni a rászorulókon – vallja Harsányi Levente, akiben az adakozás kapcsán gyermekkori élményei is felmerülnek, ilyenkor gyakran eszébe jut, milyen jó érzés volt egy-egy ritka ajándék. Miközben az elérhetetlen utáni hiába való vágyakozás érzését sem feledi. – Szüleim válását követően édesapám nevelt bennünket a testvéremmel, s a családunk részéről nagyon sok segítséget kaptunk. Talán ezért is értékelem olyan sokra, ha valaki őszintén áll mások mellé a bajban. Minden gyerekben fogalmazódnak meg ugyanakkor teljesíthetetlen vágyak is, ez alól én sem voltam kivétel, ami még inkább az együttérzésre nevelt. A szülői háznak köszönhetem a takarékoskodás, az újrahasznosítás és a mások megbecsülésének fontosságára való fogékonyságot is. Ezeket az értékeket ma már a saját gyermekeim felé kívánom közvetíteni, Nándi és Lilla számára szerencsére teljesen természetes, hogy a kinőtt, ám jóállapotú ruhákat, megunt játékszereket rászorulóknak adjuk. Persze ez sem ment magától, hosszú tanulási folyamat eredménye a jelenlegi állapot, édesanyjuknak óriási szerepe van abban, hogy ezen a téren is sikerrel jártunk.”
A népszerű műsorvezető maga is szívesen adakozik, ám arra gondosan ügyel, hogy ez többnyire titokban maradjon. Harsányi Levente úgy véli, hogy a jótékonyság lényege az önzetlenség, mások nyomorúságát nem szabad kihasználni, illetve önreklámra felhasználni. A legtöbb esetben kifejezetten kéri, hogy a nevét ne is említsék, ám ez többnyire elkerülhetetlen, személye végül mindig kitudódik. Persze, ennek is megvan a jó oldala, hiszen ismert emberként társadalmi szempontból kifejezetten fontos ügyekre hívhatja fel a figyelmet.
